5.rész

~Louis szemszöge~


Szeretem Regit!Ez tény!Soha senki nem veheti el tőlem,soha senki nem mondhatja meg,hogy mikor mit csinálok vele,soha senki ezentúl nem ütheti meg!Őt márt teljesen az enyémnek érzem,úgyhogy soha nem fogom elengedni!Mindentől meg akarom védeni,hogy jól érezze magát.Ezért elmegyek ma ahhoz a "matek tanárhoz",és megmondom neki,hogyha nem száll le róla,akkor ott bajok lesznek.Csak miatta fogom ezt tenni,meg kell értenie.Ott hagytam Regit,és mondtam neki,hogy egy kis idő múlva visszajövök,de ő nem akarta.
-Kérlek legalább te ne haggy itt!-mondta,és könnyek kezdtek gyűlni a szemébe.Megölelt sírva.Sajnáltam.Nagyon.
-Regi!Értsd meg,hogy csak érted teszem!-viszonoztam az ölelését,és tényleg nagyon nehéz volt visszafogni a könnyeket,de szerencsére nem kezdtem el sírni.Még mit ne!Én sosem sírok!-Max egy fél óra,és itt leszek,ígérem!Addig nyugodtan menny fel a szobámba,és zárd be az ajtót!Szerelek!-suttogtam a fülébe,és elengedtem.Elmentem a garázshoz,hogy vegyem ki a motrom,de valaki megfogta a csuklóm,és nem engedett tovább.Rebi volt az egy bőrönddel...Regi ikertstvére...Ha róla van szó,tutira nincs menekvés.Ő egy maximalista..Sötétebb haja van,mint Reginek szerencsére,különben nem tudnám megkülönböztetni őket...
-Hova indulsz?nekem nem is köszönsz?-kérdezte keresztbe tett kézzel.Megérkezett.Komolyan,5 hónapja nem láttam,olyan egy iskolában van.Örültem nagyon neki.
- Dehogy is nem!Hogy vagy?-Adtam egy öleléstneki,és mosolyogtam.De azonban megláttam Regit,aki a falnak dőlve sírt.A mosoly az arcomat gyorsan elhagyta,így elengedtem.Ő ezt rögtön észrevette,hogy van valami,és rögtön megkérdezte,mire én motyogtam egy "semmi"-t,de nem jött be!
-Loui!Azonnal mond el,mi a baj!
-Mondom semmi!
-Loui!Nekem nem tudsz hazudni!
-Jó,elmondom,de nem most!Most sietnem kell,és nincs időm!Szia!-azzal mentem is volna,de megfogta a pólómat,és visszarángatott.
-Ígérd meg!Amúgy Regivel meg mivan?-nézett mélyen a szemembe,és követelte a válaszomat.Ettől a tekintettől mindíg csak igazat tudok mondani.Félelmetes,mennyi mindenre képes.
-Ígérem,és neki is az,mint nekem.Majd elmondom,ne aggódj!Szia!-mondtam,és valahogy odaértem a garázshoz.Kivettem a motrom,és nem tudom,hány km/h-val mentem,de azt hiszem,a maximumon volt.Őrült vagyok.Tudom.Mikor megérkeztem,bekopogtattam,és kis idő múlva legnagyobb meglepetésemre Holly nyitott ajtót.
-Loui!Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte nevetve.
-Ezt én is kérdezhetném tőled...Itt lakik a matek tanárotok,ugye?-mondtam,és reménykedtem,hogy igen lesz a válasza.
-Igen,itt lakik.De miért keresed?
-Csak beszélni szeretnék vele.És te?
-Anya elhozott ide valami sulis pályázat miatt.Halálra unom magam...
-Ó,értem...Sok sikert a túléléshez!Idehívod azt a férget?

-Pssz!Még meg fogja hallani!Idehívom,pill!-mondta,és elment.Abban a pillanatban megjelent,és megkérdeztem,miért utálja annyira Regit.Mire azt mondta,hogy húzzak el onnan,de én nem mentem el válasz nélkül.Erre megint kaptam egy ütést.Úgy visszaadtam volna neki,de Regi arra kért,ne verjem meg.Nehéz volt ezt a férget nem megverni,ezért elmentem.Mikor hazaérkeztem,első dolgom az volt,hogy felrohantam a szobámba.
-Régi!Nyisd ki,csak én vagyok,Loui!-abban a pillanatban kinyitotta,és a nyakamba ugrott még mindíg sírva.Szegény!-Itt vagyok,ahogy megígértem,ne sírj,kérlek!
-Végre itt van az én barna hercegem!-mondta,mire leugrott rólam,és bezárta az ajtót.Megfogtam a derekát,és elkezdtem csókolni.Kis idő múlva anyáék dörömbőltek az ajton,hogy nyissuk ki.Én odamentem,és kinyitottam.
-Mi van?
-Regi,miért szemtelenkedtél a matek tanároddal?Kirúgtak a sulidból,normális vagy?!